A kompetencia latin eredetű szó, alkalmasságot, ügyességet fejez ki. A Pedagógiai lexikon (1997) szerint „alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők”. [II. kötet, 266. o., a szócikk szerzője Vajda Zsuzsa] A fogalom értelmezése körüli viták még mindig zajlanak a hazai és a nemzetközi szakirodalomban egyaránt. Érdemes különbséget tenni a kompetencia és a kulcskompetencia fogalma között.

Az OECD által indított DeSeCo (Defining and Selecting Key Competencies) program (1997-2002) a következő módon definiálta a kompetencia fogalmát: „a kompetencia képesség a komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására”. A fogalom magában foglalja az ismeretek mobilizálását, a kognitív és gyakorlati képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és értékeket egyaránt.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS AJÁNLÁSA az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról (2008. április 23.) a következő meghatározást adja:

„kompetencia”: a tudás, készségek és személyes, szociális és/vagy módszertani képességek használatának bizonyított képessége munkahelyi vagy tanulási helyzetekben a szakmai és személyes fejlődés érdekében. Az Európai Képesítési Keretrendszer a kompetenciát a felelősség és az autonómia szempontjából írja le.

A Lisszaboni Európai Tanács 2000-ben elfogadott legfontosabb célkitűzései a gazdasági versenyképesség javítása és az európai társadalom dinamikus fejlődése volt. Ebben a folyamatban az oktatásra és a képzésre rendkívül fontos szerep hárul, hogy rendszereiket olyanná fejlesszék, hogy megfeleljenek a tudásalapú társadalom követelményeinek, melyhez megfogalmazták a fejlesztendő „új alapkészségeket” is. Ez öt területet foglalt magába: információs és kommunikációs készségek (IKT), technológiai kultúra, idegen nyelvek, vállalkozás, szociális készségek.

Az Európai Bizottság munkacsoportokat hozott létre, a célkitűzések elérésének támogatására, mely elindította azt a folyamatot, amely a ma is aktuális nyolc kulcskompetencia alkotta keret kialakításához vezetett, továbbá meghatározta az egyes területekhez tartozó ismereteket, készségeket és attitűdöket. A munkacsoport 2004 decemberére a következő meghatározást fogadta el:

„A kulcskompetenciák az ismeretek, készségek és attitűdök átvihető, többfunkciós készletét képviselik, melyre minden egyénnek szüksége van az önmegvalósításhoz és fejlődéshez, beilleszkedéshez és munkavállaláshoz. Ezeket a kötelező iskolai oktatás vagy képzés befejezéséig ki kell fejleszteni, és az egész életen át tartó tanulás részeként a további tanulás alapjául kell szolgálniuk.”

Az európai szintű oktatási együttműködések egyik kiemelt témája lett az egész életen át tartó tanulást szolgáló kulcskompetenciák fejlesztése, mely abból a felismerésből indult ki, hogy a kompetencia értelmezése európai és szektorális szinten is nagyon nagy eltéréseket mutat, valamint nincs közösen elfogadott álláspont arra vonatkozóan, hogy mit is kell alapvető készségeken érteni. A kulcskompetenciák területén lényegében arról volt szó, hogy alapvetően meg kell újítani az iskola által a közoktatási rendszerek keretében fejlesztendő alapvető készségekről és képességekről, kompetenciákról való gondolkodást, ki kell alakítani e fogalmak újszerű koncepcióját, és ez képezhetné a jövőben az oktatás európai megújításának közös alapját.

2006-ban készült el az Európai Parlament és a Tanács ajánlása az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról, mely tartalmazza a Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz – Európai referenciakeretet. A referenciakeret fő célkitűzései:

• a kohézióhoz és a foglalkoztathatósághoz szükséges kulcskompetenciák azonosítása és meghatározása;
• a tagállamok munkájának támogatása abban, hogy a közoktatásból kikerülő fiatalok olyan szintre fejlesszék kulcskompetenciáikat, amely biztos alapját képezi a további tanulásnak és a munkába állásnak, valamint, hogy ezeket a kompetenciáikat egész életük során fejleszteni és frissíteni tudják;
• európai szintű referenciaeszköz biztosítása a politikai döntéshozók, az oktatási szolgáltatást nyújtók, a munkáltatók és maguk a tanulók számára.

A meghatározott kulcskompetenciák a következők:

1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció
3. Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
4. Digitális kompetencia
5. A tanulás elsajátítása
6. Szociális és állampolgári kompetenciák
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség

Magyarországon a nyolc kulcskompetenciára épülő európai referenciakeret a 2007-es felülvizsgálat eredményeként bekerült a Nemzeti alaptantervbe (NAT), mégpedig lényegében ugyanabban a formában, ahogyan azokat az Európai Referenciakeret tartalmazza. Az egyetlen szemléletbeli eltérés az, hogy a matematikai, természettudományi és technológiai kompetenciákat a NAT nem egységben kezeli, hanem a matematikai kompetenciát a természettudományostól elválasztja. Így a magyar közoktatási rendszerre a NAT 9 kulcskompetencia fejlesztését deklarálja, amelyek azonban tartalmukban és megközelítésükben (sőt nagyrészt megnevezésükben is) teljesen azonosak az EU-s nyolc kulcskompetenciával.

További cikkek a témában:

Brassói Sándor: Az egész életen át tartó tanulást szolgáló kulcskompetenciák (2007)
Vass Vilmos: A kulcskompetenciák fejlesztése és értékelése (2007)
Hidak a tantárgyak között – Kereszttantervi kompetenciák és tantárgyközi kapcsolatok" (OKI, Szerkesztette: Kerber Zoltán, 2005), ezen belül Vass Vilmos: A kompetencia fogalmának értelmezése
A kompetencia – Kihívások és értelmezések (OKI, Szerkesztette: Demeter Kinga, 2006)
A tudás, készségek és kompetenciák tipológiája: fogalmi tisztázás és egy prototípus létrehozása (Cedefop 2005, magyar nyelvű összegzés: Falus Iván)