A családdal először a gyermek iskolájának jelzése alapján kerültem kapcsolatba. Az iskola segítségünket kérte a sajátos nevelési igényű, első osztályos tanuló, Amina és gyámja problémát okozó viselkedése miatt. Az osztály szülői munkaközössége panaszos levélben fordult az iskola vezetéséhez, amiben a testvérpár (Amina 9 évesen egy időben kezdte az első osztályt 7 éves öccsével) eltávolítását szorgalmazzák. A levél szerint a testvérek elveszik és megrongálják a többi gyerek felszerelését, az órai munkát hátráltatják, de mindezek eltörpülnek rendszeres verekedéseik mellett. A jelzésben szerepelt még, hogy a gyermekek törvényes képviselője az apai nagymama.
Az első családlátogatásom alkalmával senkit se találtam otthon, ezért a postaládában hagytam értesítőt az elérhetőségeinkkel – utóbb kiderült, hogy a szomszédos ház címe szerepelt a jelzésben. A nagyszülő két nap múlva személyesen keresett meg. Elmondta, hogy családgondozójuk van abban kerületben, ahonnan pár hónapja elköltöztek, mivel ott nyolcan laktak egy 39 nm-es lakásban, rokon családnál. A nagymama felháborodva fogadta, amikor ismertettem előtte az iskola által leírt problémákat. Véleménye szerint minden éppen fordítva történik, a többi gyerek bántja az ő unokáit, a pedagógusok pedig egészen egyszerűen hátrányosan megkülönböztetik Aminát és testvérét.
A család albérletben lakik kerületünkben, egy szoba konyhás családi házban. Környezetük tiszta, rendezett. A család jövedelmi helyzetéről nincs egyértelmű információm. Az önkormányzat által nyújtott szociális támogatásokat igénybe veszik, így feltehetően alacsony keresetű családnak számítanak. A vérszerinti szülők közül az édesanyával nincs kapcsolatuk a gyerekeknek, az apa (aki valójában nem apja a kiskorúaknak, a családi jogállás képzelt apa bejegyzésével lett rendezve, mert a vérszerinti apa nem tett apai elismerő nyilatkozatot) időnként meglátogatja őket, anyagilag egyikük sem járul hozzá a nevelésükhöz. Irma nagymama gondoskodik a gyermekekről kicsi koruktól kezdve, mert szerinte a szülők alkoholizáltak és drogoztak, nem törődtek Aminával és testvérével. Édesanya nélkül nem tudta beíratni Aminát az óvodába, csak akkor kezdeményezte az illetékes gyámhivatalnál unokái nála történő elhelyezését, amikor a nagyobbik gyermek már majdnem betöltötte a nyolcadik évet. A tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság elé Amina csak a gyámhivatali döntés után egy évvel került – ekkor kezdte el másodszorra az első osztályt. A vizsgálat a nevelési tanácsadó kezdeményezésére indult, mivel a gyermeknél a részképességeiben komoly, az életkorában elvárható szinthez képest jelentős elmaradás volt tapasztalható. Annak is köszönhető ez, hogy a gyermek nyolc éves koráig nem járt iskolába. Az első osztály sikertelen befejezése után a nevelési tanácsadó kezdeményezte a vizsgálatot. A testvér időben, hétévesen, kezdte el az első osztályt, nála is ugyanaz a diagnózis: sajátos nevelési igényű, egyéb pszichés fejlődési zavarral küzd, ami a szülők feltételezett szenvedélybetegségének következménye.
A szakértői javaslat alapján Amina kiemelt figyelmet, különleges bánásmódot igénylő, sajátos nevelési igényű, egyéb pszichés fejlődési zavarral küzd (súlyos tanulási zavarral). Azonban a diagnózis pontosítására csak az első évfolyam ismételt elvégzése után, egy év intenzív felzárkóztatás után lesz lehetséges. Mivel a gyermeknek az adott iskolában kell ezt a tanévet teljesítenie, így a meglévő problémák kezelése csak a nagymama együttműködésével volna lehetséges. Ő viszont a felmerült gondokra agresszívan reagál, támadólag lép fel. Viselkedését a gyerekek is utánozzák. Mivel a tanítók tekintélyét a nagymama már megtépázta, a gyermekek az osztályfőnöküket sem veszik komolyan, bátran mernek ellentmondani neki egy-egy nézeteltérés során, hiszen a nagymama úgyis megvédi őket.
A nagymama feltehetően azért nem kezdeményezte, hogy ő legyen a gyerekek törvényes képviselője, mert félt attól, hogy a gyerekeket esetleg állami gondozásba helyezik. A gondok így viszont tovább kígyóztak, és a gyermekek számára maradandó szociális és tanulási hiányosságokat okoztak. A gyermekeknek nagy szükségük lenne az integrált oktatásra, viszont a csoport szociális hiányosságaik miatt kiveti őket. A kiscsoportos oktatás lehet még egy lehetséges megoldás, valamint a testvérek külön osztályban való elhelyezése, hiszen egymást erősítve, közösen követik el a csínytevéseket.
(szociális gondozó, gyermekjóléti szolgálat)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »